Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Miből él egy képzőművész?

2018.04.27

a-kisorsolt-festmennyel-a-kezunkben..jpg A legjobb esetben a munkái értékesítéséből. Ez nagyon evidens válasz (lehetne). Teljesen elvárható, emberi dolog, hogy amit tanult sok évig, felkészültté vált és jó lelkiismerettel műveli, abból jövedelme is származzon. A tanár abból él, hogy tanít és fizetést kap érte. Az ügyvéd a munkája után járó jövedelmét fordítja a megélhetésére, nem teheti meg (és senki sem várja el tőle), hogy Pro Bono dolgozzon minden megbízójának. Az orvos a gyógyításért kapja a jól megérdemelt fizetését. Szándékosan említettem meg mindhárom klasszikus értelmiségi pályát. Ugyanis szerintem a képzőművészeknek legalább annyit kell tanulniuk, hogy felkészültek legyenek az alkotásra, mint egy tanárnak, ügyvédnek, orvosnak, aki a szakmájában akar dolgozni. Ezek az értelmiségi hivatások folyamatos tanulásra kényszerítik a pályán maradókat. Nincs is ezzel semmi baj.

 

adriska-es-mate-kisorsolja-a-nyertest..jpg

 

 

rembrandt-masolat--jeremias-siratja-jeruzsalemet--2005-.jpgA gond ott van, hogy a „Művészet” nem szükséges a hétköznapok túléléséhez. Nincs rá igény. A kiégett ember a lelkét simán éheztetheti, mert csak igen hosszú idő után érzékeli, hogy valami gond van - torzult a személyisége. A mai ember teljesen körbe vette magát képekkel, mindenhol képbe ütközik. Az utcán, interneten, televízión keresztül jön a sok (vagy inkább sokk) képi élmény. Nívós festészetre csak annak van igénye, akinek volt olyan szerencséje, hogy megmutatták neki a tanárai, családja, hogy van ám ilyen is. De amikor találkozik az ember egy igazi festménnyel arra emlékezni fog, ebben biztos vagyok! Nem fotóra gondolok, vagy egy virtuális világban látott képre, hanem eredetiben szemtől szembe látni. Meglátni Rembrandt, Vermeer, vagy Rubens csodálatos világát, ahol az olajfesték valóságos hússá, vérré válik: olyan anyagszerűen festik az emberi testet, hogy szinte a vérnyomását is meg lehet mérni. Megnézni egy gyönyörű Chagall olajfestményt, ahol a színek énekelnek, kiabálják, hogy élni csoda jó.

 

figyelo--2018--vaszon--olaj--28-22-cm.jpg

 

 

2017.-szeptember-------------moson-megyei-tarlat--mosonmagyarovar--hansagi-muzeum.jpgA modern kor művészeti törekvéseiben, volt (van!) egy nagyon erős vonal, amely a „polgárpukkasztást” tette legfőbb céljává. Tisztelettel jelentem: sikerült, az a bizonyos POLGÁR végleg megpukkadt. Nem érdekli, mi történik a képzőművészetben. Elveszítette az átlagember az érdeklődését, nem akarja megkeresni. Mi, akik a klasszikus értelemben vett képalkotással töltjük az időnket, egy idilli kor mementójaként, valahogy itt maradtunk. Itt felejtett minket a jó sorsunk. Kapkodva forgatjuk a fejünket, hogy mi történik most körülöttünk. Bemutatkozásnál, amikor kiderül, hogy festőművész vagyok, látom a szemekben azt a huncut és kétkedő tekintetet. Ki vagy te? Egy kókler, vagy a mai kor Leonardója?

 

 

valami-kezdodik---.---2015--farost--olaj--20-30-cm.-magantulajdon.jpg

 

 

pipacsos-csendelet--megrendelesre--2018--vaszon--olaj--50-70-cm---magantulajdon..jpgNem siránkozok, hogy jaj, Istenem nem tudom eladni a képeimet, mi lesz velem. Gyakorlatilag ez hazugság lenne. Nekem sikerül eladni a képeimet! Festészetem eltartja saját magát. De csak önmagát. A családomnak már kevés, így nem főállásban festek. Próbálkoztam eleget, elmentem a falig. Jól emlékszem a pillanatra, amikor fel kellett adnom. Kaptam egy felszólító levelet az akkori adóhatóságtól, hogy fizessem be az elmaradt járulékaimat, különben jönnek és lefoglalják az értékeinket… Na, hogyan is fogalmazzak! Kijózanító levél volt. Elértem a falig, nincs tovább. Édesanyám segített rajtam, kifizette a tartozásomat, azzal a feltétellel, hogy „elmész, keresel magadnak munkát”.  Úgy lett.

 

Feleségemmel egy nagyobb válságbeszélgetésben kidolgoztuk a „hogyankert-vege--2013-.jpg tovább?” lépéseit. A döntés úgy szólt, hogy bizonytalan ideig lemondok arról a jogomról, hogy képzőművészként csak a festészettel foglalkozzam. Egy számomra nagyon kemény időszak következett. Mégis, az idő bebizonyította, hogy szükséges, a jövőnk szempontjából hasznos döntést hoztunk. Számomra egyértelmű, hogy ezt azért tudom a mai napig megtenni, mert jobban szeretem a családomat, mint önmagamat. Identitásom egy igen fontos részét rendszeresen meg kell tagadnom. Ezt abban a reményben teszem, hogy egyszer eljön az idő, amikor, teljes munkaidőmben, teljes személyiségemmel csak a festészetre koncentrálhatok.

 

keszuloben-a--tavasz--2016--.jpg

 

Rengeteg tragédiát látok a környezetemben. Művészek válnak el, hagyják magukra családjukat, illetve a család hagyja el a művészt, mivel nagyon terhessé válik számukra. Több öngyilkosságról is hallani, ezek nagyon elszomorító, tragikus ügyek. Nem csupán a mai kor termékei. Megvizsgáljuk a művészet történetébe csupa NAGYBETŰVEL beírt neveket, találhatunk ugyanilyen tragédiákat. Nézzünk meg kettő kiváló posztimpresszionista szupersztár festőt. Mondjuk, PAUL GAUGUIN nagyon sok ember kedvenc festője közé tartozik. De azt nagyon kevesen tudják róla, hogy feleségét és öt gyermekét elhagyta, hogy szabadon festhessen. Ez nagyon komoly emberi tragédia. Tíz év alatt született a Gauguin házaspárnak öt gyermeke, a tőzsdeügynök apuka, aki komolyan elkezd foglalkozni festészettel. Egy nagyobb tőzsdei bukás után, főállásba kezd festeni, de megélhetést nem tud biztosítani családjának. Felesége tartja el őt, és a gyermekeket fordításokból, francia órákból. Nem kritizálom, az ő döntése volt. Természetesen a részletek ismerete nélkül nehéz is állást foglalni ebben az ügyben. Paul Gauguin nagyon jó barátja a másik festő, akit név szerint megemlítenék, VINCENT VAN GOGH. No, ezt a nevet biztos mindeni ismeri. A nevéhez festményeket is tud társítani. Rengeteg ember igazi nagy kedvence. Most már! De amikor élt, bolondnak nézték. Megvetették. Édestestvér öccsén kívül nem törődtek vele. Theo van Gogh a testvér, aki eltartotta, gondoskodott róla. Rendszeres anyagi segítséget nyújtva bátyának, akiről teljes meggyőződéssel állította kora legnagyobb festői közé tartozik. Ez az elviselhetetlen, áthidalhatatlan ellentét, amely Vincent van Gogh-ban mozgott személyiségét teljesen felőrölte és öngyilkos lett. Öngyilkossága okairól sok a feltételezés, elmebetegség avagy más gond-e. Esetlegesen szembetegség, zöldhályog, ami vakságot okoz. Így a színek legnagyobb szerelmese nem kívánt tovább élni… Soha nem tudjuk meg a választ. De képeit még ma is csodálhatjuk. Ezt a kettő példát a XIX. századból azért hoztam, hogy láthassuk nem csupán a mi korunk termelte ki ezt a problémát.

 

zichy-parafrazis--2006-.jpg

 

Természetesen semmiféleképpen nem szeretném önmagamat a fent említett két festőzsenihez hasonlítani. Ők kiválóak. Elvégezték a munkájukat itt a földön, ma a képeik bizonyítják igazukat. Nem tudom, lehetett volna másképpen alakítaniuk az életüket? A leírt példákat csak gondolatébresztésnek szántam.

 

 

keszuloben-az--onarckep-zorn-palettaval-.jpgSaját magam életével kapcsolatban viszont mindig hozhatok döntést. Most egyelőre fontosabb a család, mint a festés. Nem teszem kockára a másik öt ember életét. Mondjuk úgy, erősebb bennem az édesapa, a férj, mint a festő. Viszont festek is, ahogy bírok.

 

Idáig eljutottál az olvasásban, köszönöm! Köszönöm, hogy megnézed a festményeimet! Nagyon hálásan köszönöm, hogy vásárolsz is tőlem festményt! Amikor vásárolsz, tudd meg, lehetőséget adsz a tovább haladásra. Isten áldjon meg érte!

2018. április 27.

 

A mappában található képek előnézete Eladó alkotások

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.