Eljött az idő?
Eljött az idő?
„Mindennek rendelt ideje van.” Mondja bölcs Salamon király a prédikátor könyvében. A jó kérdés, hogy mi emberek felismerjük-e azt a bizonyos rendelt időt?
Zajlik az élet, nagy robajjal. Megy a hétköznapok mókuskereke, nincs kiszállás, a muszáj az nagy ÚR. Minden napi életérzés sokunk szívében. Szerencsés fickó vagyok, mert rájöttem, hogy én dönthetek. A döntés az megfontoltságot és komolyságot igényel. Ha képben kellene megfogalmazni, akkor egy tényleges kerítést vagy falat képzelek el és amerre ledöntöm, az ott lesz, nincsen vissza út. Várjál, bocsánat ez mégsem jó nekem, csináljuk vissza. Nem lehet, a fal már eldőlt, nincs lehetőség visszalépni pár napot, hetet. Szóval igen, így néznek ki a sorsformáló döntések. Vállalni kell minden döntés következményét.
Az ember boldogság-érzetét alapvetően három tény, három fő kérdésre adott helyes válasz befolyásolja.
- Hol él? Igen, pontosan arra gondolok, hogy melyik földrajzi területen, konkrét országban, városban van az a hely, melyet úgy hív: OTTHON
- Kivel él? Bizony, jól választott-e párválasztáskor, ki a HÁZASTÁRSA.
- Mit csinál? Konkrétan milyen munkával keresi a kenyerét, mi a FOGLALKOZÁSA.
Amikor mindhárom megvan, akkor igen jó helyen jársz. Teljes biztonsággal állítom, hogy alapvetően boldog ember vagy. Nem azt mondom, hogy nem lesznek kihívásaid, próbáid az életedben, sőt biztos vagyok benne, lesznek nehézségeid, hiszen a földi élet egy kiképzőpálya. De mindegyik akadályon átmész, boldogság-érzeted megmarad.
Amikor a háromból egy sorsformáló kérdésre (bármelyikre) rossz választ adtál és ezért nem jól döntöttél, még mindig lehetsz olyan ember, aki alapvetően boldognak érzi magát. Amelyik területen durván mellé trafált, ott könyörtelenül jönni fog a frusztráció. Folyamatosan azt érzi: változtatni kell.
Amikor csak egyet sikerült jól eltalálni, a rossz érzések is megduplázódnak. A jó, boldognak mondott pillanatok viszont feleződnek. Nem igazán szerencsés állapot.
Amikor minden választás mellé ment, hát azt az állapotot érzi az ember „földi pokolnak”
Több, mint 14 éve hoztunk a feleségemmel egy közös döntést. Lemondok arról a szabadságomról, hogy alkotóként „dolgozzak” főállásban. El kellett helyezkednem, hogy folyamatos, kiszámítható jövedelmem legyen. Hiszen a családról édesapaként gondoskodni kell. Nem volt könnyű döntés. A festészetet háttérbe szorítani, vasárnapi festőnek lenni, egy kifejezetten nagy ambícióktól hajtott alkotóként nem volt egyszerű. A nagy tüzet, amely óriási erővel és lánggal lobogott a lelkemben letekerni, átállítani „őrláng” üzemmódba. Megtettem. Megettem, mert a családom fontosabb volt, mint a festészet. Szerintem jól döntöttünk.
Jó hírem van a festészetemet kedvelőknek: főállású alkotó leszek újra. Természetesen minden örömével és terhével együtt. Remélem velem tartanak. Eljött az idő!
2021.07.09.
A mappában található képek előnézete Megvásárolható festményeim
