Festő és a kiállítás
Egy festő többnyire magányosan alkot, olyan egyszemélyes műfaj a miénk. Persze a szűk család, akikkel élek, látják a képek kialakulását. Sőt, a belső vívódásokat vagy felszabadult örömet közvetlen közelről nézik végig. Azokról a belső hangulatokról beszélek, amik egy alkotó lelkét, érzelmeit mozgatják munka közben. Ez az életünk velejárója. Készülnek az alkotások szép sorban, egyik a másik után. Fut a festői program, jönnek a megrendelések, szóval dolgozik a festő. Én így dolgozom.
Modern világ, kitágult a perspektíva. Közösségi médiafelületeken bemutatom a munkáimat. Nem csupán a kész képet szoktam megmutatni, hanem elég gyakran a folyamatot is nyomon tudják követni az érdeklődők. Hogyan készül a kép? Hát így, jöjj közelebb kedves érdeklődő! Talán így jobban meglátható, könnyebben el, illetve be tudja fogadni festményeimet. Nagy előnye, hogy mindenki otthon, saját lakásában, kényelmesen nézegeti a képeket, akkor amikor neki tetszik, nincsen időkorlát. Sajnos hátránya is van. A képzőművészeti alkotás lényegében nem reprodukálható. Hiába készítek professzionális műtárgy fotót az alkotásokról, annak a fotónak csupán a színei lesznek tökéletesek, a kép mérete, igazi léptéke a lakótérben, nem megragadható. A festmény felületét, faktúráját, ecsetkezelését sem tudja eredeti minőségében visszaadni. Ez van! Festészetet eredetiben lehet teljes egészében megragadni. Elengedhetetlen a képpel a személyes találkozás.
Igen, igen a kiállításra járásról beszélek. Odamenni, ahol a kép van, ez ilyen egyszerű. Mégis fájón konganak az ürességtől galériák, múzeumok, képtárak. Néhány üdítő kivételtől eltekintve. Festőként furcsa ilyet mondani, de nekem terhes dolog kiállítást rendezni. Rengeteg ráfordított munka, pénz, idő és az eredmény: kevés ember nézi meg. Ezért nem vonz, hogy kiállítást rendezzenek munkáimból. Csoportos kiállításokra rendszeresen küldök be munkát. Sokan egy alkotást adnak be. Jómagam sosem így járok el, számomra a festészet egy szakma, ahol vannak bizonyos normák. Mesteremtől, Aknay Jánostól úgy tanultam, kettő képet kell beadni csoportos kiállításra, hogy a szakmai zsűri választhasson. Tiszteletből, festészet iránti elkötelezettségből! Néha mindkettő kép kikerül, de legtöbb alkalommal egy. Ezekben a napokban is van kiállítva munkám Mosonmagyaróváron, Moson Megyei Tárlat 2021 kiállításon. Viszont sajnos elég előnytelen helyre került a festményem. Egyik sarokban lent a képparaván alsó felében, egy kisplasztika posztamens takarásába sikerült felrakni a rendezőknek. Na bumm, ez van. Tavaly mindkettő beküldött munkám szerepelt a tárlaton, kiváló helyen kiállítva. Idén így sikerült. A fő az, hogy legalább egy munkám idén is a kiállítás része, én örülök.
A fentebb leírt érvek végett mostanában önálló kiállítást nem tervezek. Ez konkrétan azt jelenti, hogy saját magamtól nem fogok jelentkezni egyik intézménynél sem, hogy „kérem én kiállítást rendeznék”. Viszont, ha valamely illetékes megkeres, kiállítás rendezés céljából, bizton állítom: nem fogok elzárkózni. Addig is lehet a képeimmel találkozni. Hiszen van nekem egy kiváló, állandó kiállítási lehetőségem itthon, a saját lakásunkban, ahol szeretettel várjuk a kedves érdeklődőket. Igaz be kell jelentkezni telefonon, pontos időpontot lefoglalni, de ez csupán a kényelem végett szükséges, hogy minden kedves érdeklődővel személyesen tudjak foglalkozni. Ide helyezek egy linket, rákattintva láthatók fotók, valamint bővebb információk találhatók a folyamatos kiállításomról. Örömmel várom Önöket!
www.kelemenferenc.hu/fenykepek/kepek-a-falainkon/
2021.08.29.
A mappában található képek előnézete Képek a falainkon
