Start.
Start.
Kijöttem Egyiptomból. Hú, ez így leírva elég furcsa, természetesen nem az afrikai országból jöttem haza, megélt 50 évem alatt még sohasem hagytam el a vén Európát. Mit jelent akkor „Egyiptom”? Hát, a rabszolgaság helye, keményen hangzik, így a XXI. század harmadik évtizede elején. Ja kérem, ma már nincsen rabszolgaság. Viszont én az életérzésről beszélek.
Újra főállású alkotó vagyok. Milyen jó leírni, átélni! Fülig ér a mosolyom.
Tudom, Egyiptomban a „gazda” gondoskodott a „fix” megélhetésről, itt a szabadvilágban nekem kell. Menni fog? A kérdés jogos és helyén való. Szépművészetből, festészetből megélni, bolond vagy!? Ezt ordítja bennem az a figura, kinek ruhájára nagy betűkkel rá van írva: 50 ÉV ÉLETTAPSZTALAT. Mégis megléptem, eljöttem a „fix biztosból” a „bizonytalan, mint a kutya vacsorája” pontig. Sőt, folyamatosan mosolyogva tettem ezt. Ilyet csak egy bolond tesz. Hát akkor én most bolond lettem, bolond festő? Igazából nem vagyok bolond, de festő igen. Az elmúlt hónapokban naponként gondoltam végig ezt a döntést. Ahogyan kell, tudjátok: mit hoz, mit visz alapon. A lényeg, hogy szerintem vagy inkább szerintünk (hiszen Juditkámat folyamatosan beavattam, átbeszéltük a lépéseket): eljött az idő.
Idén ötven éves lettem. Muszáj, egyszerűen kötelező kilépni a komfortzónából és kockáztatni. Úgy gondolom, hogy életünk legjobb része kezdődött el ezekben a napokban. Festészetet egész személyiségemmel át tudom élni. Óriási változás. Persze ez nem hobby festészet. Részemről eddig sem gondolkodtam hobbyfestőként magamról, identitásom stabil alapokon áll. Mégis az időbeosztásom elárulta, bizony sokkal több időt kellett foglalkoznom a „kenyérkereső” munkával, tehát úri huncutság volt a festegetés. Magamban ezt úgy éltem meg, hogy „őrláng” funkcióban létezem, mint festő. Az Örökkévaló kegyelméből az őrláng megőrizte a szívemet. A festészeti szakma szeretete, festés utáni vágy, mindvégig bennem maradt. Tudom, amikor az ember komoly eredményeket akar elérni, ahhoz nagyon sok vagy inkább rettentő sok munka szükséges. Kész vagyok rettentő sokat dolgozni. Szerintem a képzőművészeti tehetséget 95 %-ban az alábbi tényezőkkel lehet leírni: kitartás, rettentő sok munka, sikereket és kudarcokat megfelelő módon be kell építeni az alkotó lelkébe. A maradék 5% ami valóságos testi adottságokból áll. Sokan mondták már nekem: „milyen jó neked, hogy így tudsz festeni”. Igen, jó. Sőt, szerintem nagyon jó! Viszont ezt nem adták csak úgy oda. Soha nem fogom elfelejteni azt a srácot, (nevét szándékosan nem írom ide) aki 16-17 éves koromban eljött megnézni a rajzaimat. Neki szóltam először a nagy tervemről, hogy: FESTŐ LESZEK. Nagyon megdicsért, ja, nem! Hát jól kinevetett a kezdetleges rajzokat látva. Próbált lebeszélni, inkább foglalkozzak mással. Szerencsére nem hallgattam rá. Inkább szorgalmasan rajzoltam tovább.
Hiszek benne, hogy van egy út, amit be kell járnunk itt a földön. Igen, mindennek rendelt ideje van. Nem, nem fatalizmusról beszélek, hogy eleve el van rendelve minden. Szabad akaratunk van a személyes döntésekben. Viszont, amikor nem „jó időben és jó helyen” járunk az életünkben, ott valószínűleg kudarc és vereség fog várni ránk. Ezt már én is megtapasztaltam párszor. Voltam már ilyen helyzetben, hogy „csak festek”. Na és mi lett a vége? Csúfos kudarc. Most azért más a helyzet. Sokkal tapasztaltabb, mondhatni felkészültebb festő vagyok technikailag és emberileg egyaránt, családom egészen más körülmények között él. Így teljes időmben és teljes személyiségemmel főállású alkotó vagyok. Olyan festő, aki számít rátok. Igen rátok, akik szeretitek a festészetet. Nem magamnak festek, hanem minden festészetet szerető embernek. Nagy vágyam, hogy festményeimet hazavigyétek a saját lakóteretekbe és ilyen módon részese legyek az életeteknek. Gyertek velem és nézzétek hová sikerül eljutnom!
Ideírok kettő csatornát, ahol nyomon követhetitek utamat:
https://www.facebook.com/kelemen.ferenc.festomuhely
https://www.instagram.com/ferenckelemen_art/
Mosonmagyaróvár, 2021. 08. 15.
A mappában található képek előnézete Megvásárolható festményeim