Boldog vagyok?

Nem is olyan régen a festményeimmel foglakozó facebook oldalamon kaptam egy nagyon aranyos hozzászólást: "Remélem Ön boldog! Nagyon megérdemli egy ekkora tehetség!" Igen, boldog vagyok. Szeretném körbejárni ezt a témát, hiszen boldogságom okozója nem kizárólag a munkám.

Minden ember fontos kérdése: boldog vagyok? Mit jelent a boldogság? Gazdagságot, anyagi jólétet, esetleg sikereket a munka világában, hírnevet, nagy családot? Hosszan felsorolható az emberi élet valamennyi területe. Boldogságérzésünket alapvetően három fő kérdésre adott helyes válasz befolyásolja.

1. Hol él? Igen, pontosan arra gondolok, hogy melyik földrajzi területen, konkrét országban, városban van az a hely, melyet úgy hív: OTTHON.

2. Kivel él? Bizony, jól választott-e párválasztáskor, ki a HÁZASTÁRSA / ÉLETTÁRSA.

3. Mit csinál? Konkrétan milyen munkával keresi a kenyerét, mi a FOGLALKOZÁSA.

Nem is annyira egyszerű, álljunk meg egy pillanatra. Én hol tartok? A válasz fontos, hogy őszinte szívből jöjjön, önismeret nélkül biztos a bukás. Megérkeztünk a klasszikus kérdéshez: Ki vagyok én?

Helyes énképünket akkor tudjuk pontosan megragadni, amikor tisztában vagyunk milyen élőlény az ember. A most következő eszmefuttatás a saját világnézetemből indul ki.

Számomra az élet forrása názáreti Jézus Krisztus. Ezért bizonyára nem meglepő, hogy amikor az embert szeretném meghatározni a Biblia kijelentéseihez igazodom. Ádám (ember) Isten teremtménye, saját képére és hasonlatosságára teremtett élőlény. Istenképűségről sok mondanivalóm van, de most csak kettő fontos tényt emelnék ki.

Első tény: ugyanolyan hármasságból áll, mint az Isten (Atya, Fiú, Szent Szellem). Ember: szellemi lény, testben él és van lelke (szellem, lélek, test). Teremtés könyvében elolvasható a leírás (1Móz 2:7) hogyan formálta Isten a legalávalóbb anyagból, a föld porából az embert: miután kész lett a test megformázásával, az orrán keresztül életnek Szellemét lehelte bele - így lett az ember élőlénnyé, élő lélekké. Megnézzük, amikor a föld pora ('ăḏámáh) találkozott az Isten Termtő Szellemével (nəšámáh) kialakult egy új valóság: az ember lelke (nep̄eš). A föld porából mintázott emberi test megelevenedett, lélegezni kezdett, az erekben megindul a vér áramlása (vérben van a lélek!), kinyitotta a szemét, meglátta Teremtőjét. Ez a pillanat a Teremtőről beleégett Ádám szívébe, kitörölhetetlenül ott van minden leszármazottjában. Lehet ezt elutasítani, különböző furcsa, rafinált véletlenek sorozatának beállítani az ember létrejöttét. Viszont az kétségtelen tény, hogy amikor az ember testéből eltávozik a szellem és lélek, újra föld porává változik.

Második: önálló szabad akarattal rendelkező szellemi lény! Saját sorsa, élete irányítására döntéseket hoz. A döntés nagyon kifejező magyar szó. Vegyünk egy kerítést, amit le kell döntenünk: amikor ledöntöttük a kérdéses oldalra, utána már hiába vakargatjuk a fejünket. Ott van ahová ledöntöttük. Sorsformáló döntéseink ugyanígy működnek, szabad akaratunkat használva élünk.

Három fő kérdésünk fontosabb, mint valaha: Hol élünk, kivel élünk, milyen munkával keressük a kenyerünket? Szabad akaratunkkal élhetünk jól, de mellé is tudunk lőni. Valóságos telitalálat amikor mindhárom megvan. Kiválóan érzed magadat a bőrödben! Teljes biztonsággal állítom, hogy alapvetően boldog ember vagy. Nem azt mondom, hogy nem lesznek kihívásaid, próbáid az életedben, sőt biztos vagyok benne, lesznek nehézségeid, hiszen a földi élet egy kiképzőpálya. De mindegyik akadályon átmész, boldogság-érzeted megmarad. Amikor ezek a kulcsfontosságú területek az életben egészségesen működnek, stabilnak érzed magadat, mint egy három lábú szék.

Ha a háromból egy sorsformáló kérdésre (bármelyikre) rossz választ adtál, nem jól döntöttél, de még mindig lehetsz olyan ember, aki alapvetően boldognak érzi magát. Amelyik területen mellé trafáltál, ott könyörtelenül jönni fog a frusztráció. Rossz, kellemetlen életérzés, folyamatosan arra gondolsz: változtatni kell.

Sokáig ebben a csoportban éltem. A változtatás nem egyszerű dolog. Tutira vettem, hogy jó helyen élek Mosonmagyaróváron, meg sem fordult a fejemben, hogy innen elköltözzünk. Juditkát első pillantásra megszerettem, emlékszem milyen nagyot dobbant a szívem amikor életemben először megláttam. Rögtön éreztem: kettőnk között megvan az a különleges kapocs. Ádám az első ember Isten munkatársaként elnevezte az összes teremtett állatot, de segítőtársat nem talált magának. Az Örökkévaló meglátta benne ezt a hiányt, mély álomban kivett bordakosarából egy pár bordát, s a helyét hússal betöltötte. Oldalbordából asszonyt alkotott, vitte az emberhez. Igen, most jön az a bizonyos előbb említett "nagyot dobbant a szívem, amikor életemben először megláttam". Ádám szíve is hatalmasat dobbant ahogyan meglátta a testéből való testet és csontjából való csontot, vagyis Évát. Rögtön prófétált is a házasságról, hogy a férfiú elhagyja az apukáját és anyukáját, ragaszkodik feleségéhez, s ketten lesznek egy testté. Itt össze van foglalva a házasság lényege. A mi életünkben működik!

Viszont ami folyamatosan változott, az a kenyérkereső munkám. Voltam én több, mint tíz évig banki alkalmazott, zömében készpénzforgalmi területeken értéktár kezelő, valuta és forintpénztáros, számfejtő, később üzleti területen lakossági számlákat és befektetéseket intéző alkalmazott. 2008-as válság fújt ki véglegesen a bankszektorból. Nem voltam már odavaló. Festészettel folyamatosan, töretlenül foglalkoztam, több nekifeszülésem volt, hogy a festményekből eltartom egyre növekedő családomat. Mi tagadás, az ilyen próbálkozásaimmal rendesen felsültem. Élesebb nyelvű rokonom rám is olvasta, hogy "bizonytalan, mint a kutya vacsorája" - mármint a festményekből bejövő pénzre gondolt a kedvesnek egyáltalán nem mondható hölgy. Sajnos tényleg nem ment az üzlet. Tudtam, hogy festenem kell; illetve azt tudtam, hogy belebetegszem, ha nem festhetek. Így munka mellett folyamatosan kentem a festéket. Történt egyszer, hogy Juditkám azzal az infóval jött haza, hogy a helyi tejüzemben van felvétel. Másnap bementem jelentkezni. Sajnos már betöltötték a kérdéses állást, de a telefonszámomat elkérték, miután jól kikérdeztek milyen végzettségem van. Bankárképző és "állami értékpapír felügyeleti szakvizsga" nem volt túl jó ajánlólevél, ahogyan főnök úr arcát láttam, csak merő udvariasságból írta fel a telefonszámom. Aztán mégsem úgy lett. Másnap csörög a telefonom: a tejüzemből keresnek, van állásajánlatuk a számomra - "tejpassztőrkezelő". Teljesen őszintén mondom, fogalmam sem volt mit takar a felajánlott pozíció. Nekiugrottam a feladatnak, elég hamar sikerült megtanulnom mi a munka. Időközben új üzem épült, ahol a technológiát és a teljesen automatikus vezérlésű üzem irányítását tanulhattam meg a mérnök uraktól. Tejsavó sűrítésével foglakozott a részlegünk. Élveztem a feladatot, mert teljesen kézre állt nekem, hamar megtanultam az összefüggéseket, jól eligazodtam a viszonylag bonyolultnak tűnő folyamatokban. Otthon királyság volt, lehetett festeni a szabadidőmben. Így telt el tizennégy év.

"Mindennek rendelt ideje van." Mondja bölcs Salamon király a prédikátor könyvében. A jó kérdés, hogy mi emberek felismerjük-e azt a bizonyos rendelt időt? Feleségemmel jó ütemben döntöttünk és főállású alkotó lehetek már második éve. Nem nagy idő, de folyamatosan érzem, hogy jó döntést hoztunk. Festészetem fejlődik, így, hogy hivatásos festő vagyok sokkal nagyobb műgonddal tudom kivitelezni a munkáimat. Az alkotás kézművesség, elsősorban gyakorlat. Nagyon élvezem a festés folyamatát és örömöm telik a képek eladásában. Persze reálisan látom a helyzetemet. Amikor rezsiapokalipszis van megfontoltabbak az emberek, de még így is vannak megrendeléseim. Látom, hogy környezetemben is megváltozott a hangulat, sok támogatást kapok. Így bátran állítom, hogy helyére került a székem harmadik lába is.

Tudom, hogy nem mindenki érez így. Mondjuk, akinek csupán csak egyet sikerült jól eltalálni, a három fontos sorsformáló kérdésből azzal mi a helyzet? Sajnos a rossz érzései megduplázódnak. A jó, boldognak mondott pillanatok viszont feleződnek az életében. Nem igazán szerencsés állapot. Mi történik, amikor minden választás mellé ment? Juj, hát, azt az állapotot érzi az ember "földi pokolnak", távol legyen!

Elsősorban mindenki a saját életét vizsgálja meg ezek alapján. Fontos az őszinteség, az önbecsapás még nagyobb csalódásokat okoz.

Világnézetem alapján körbejártuk, hogy az ember Isten teremtménye, tevékeny munkatársa, szabad akarattal rendelkező, önálló döntéseket meghozó élőlény. Sajnos történt egy komoly tragédia. Az Édenkertben az embert átverte Isten és az ember ellensége a Rágalmazó (Sátán), így bűnbe esett az emberiség. Ennek komoly következménye lett valamennyi leszármazott életére nézve. A bűn elkövetésével kiesett az Isten tökéletes akaratából. Szükséges, hogy Örökkévaló elküldje a Megváltót. Ő a názáreti Jézus Krisztus, írásom elején hivatkoztam Rá, hogy Ő az életem forrása. Meggyőződésem szerint Isten segítsége nélkül szinte lehetetlenség a fentebb tárgyalt három területet eltalálni. Ezért fontos, elkerülhetetlen, hogy beismerjük szükségünk van kegyelemre. Isten megváltó kegyelmére. Saját magamról tudom, hogy csupán egy bűnkupac vagyok, de én beismertem, hogy nekem szükségem van Jézus Krisztus megváltására. Mondhatni észhez tértem, ahogy a Biblia mondja: megtértem. A megtérés belső tartalma, hogy Isten beszéde szerint megváltoztatom a gondolkodásmódomat, és Isten felé fordítom életvezetésemet. Tele vagyok kérdéssel, nagyon sok dolgot nem értek. Viszont azt teljes szívemből hiszem, hogy minden bűnömet eltörölte Jézus Krisztus, aki egyetlen egy áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket. Így  Dávid királlyal együtt mondom: "Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. Zsolt 32.1-2) Innen jön az én boldogságom, az Úré legyen a dicsőség!

2023. 02. 26.