A nagy olajfesték-vadászat – egy fiatal festő kalandja Budapesten
Kelt Mosonmagyaróváron, 2025. április 25-én, ahol az olajfesték illata még mindig édesebb, mint a tavaszi virágoké. Akit valaha megcsapott egy igazi festőműhely bódító illata, az tudja: a jó minőségű alapanyagok megdobogtatják a szívet. A gyönyörű, feszesre feszített vásznak, a ragyogó fehér felületek, a hibátlanul kasírozott alapok... És persze a tubusok: színes kavalkádban sorakoznak, illatos növényi olajokkal, mézes gyantákkal – olyan csodálattal, amit csak az ért, aki valaha is kinyomott egy friss festéket a palettára.
A jó alapanyag inspirál. Ahogy a régi mondás tartja: jó munkához nemcsak idő kell, hanem anyag is. A "giccs" egyik jelentése sem véletlenül kötődik a silány, igénytelen alapanyaghoz.
Csakhogy a jó alapanyag sosem volt olcsó mulatság. És volt idő – nem is olyan rég –, amikor még megvenni sem lehetett könnyen.
A hősies vállalkozás: festék kell, bármi áron!
Valamikor a nyolcvanas évek végén történt, hogy olajjal szerettem volna festeni.
De hát Mosonmagyaróváron akkoriban olajfestéket beszerezni? Ugyan már!
Lehetetlen küldetés – körülbelül olyan esélyekkel, mint eljutni a Holdra egy Trabanttal.
Akkoriban hallottam egy ismerősömtől, hogy Budapesten, a "művészboltban" lehet olajfestéket venni. Ennyi információm volt – se cím, se térkép, se Google.
És mégis elindultam.
Vonatra ültem, vittem magammal az elszántságomat – és némi készpénzt. (Nem sokat, de akkor ez is nagy szó volt.)
Még az óvári pályaudvaron találkoztam egy ismerősömmel, aki figyelmeztetett:
"Ne menj taxival, az rengeteg pénz!"
Igaza lehetett. De akkor hogyan találom meg az ismeretlen boltot?
"Menj a Nyugatihoz metróval, ott van a Skála Metró is, sok ember, biztos segítenek" – mondta.
Segítettek is... annyiban, hogy sokan nem is beszéltek magyarul, a többiek pedig úgy néztek rám, mintha Marsról jöttem volna.
Taxis kaland: pár utca nem fuvar!
Végül feladtam a gyaloglós próbálkozást, és odaléptem egy taxihoz.
Mondtam a sofőrnek, hová szeretnék menni.
A válasz?
"Csak nem képzeli, hogy kétutcányi fuvarért elviszem?! Én hosszabb utat vártam!"
Kissé morcos volt, de legalább megtudtam: két utcányira vagyok a céltól.
Az ifjú taxis gesztusaiból sikerült kihámoznom a helyes irányt – és gyalog folytattam a kutatást. Közben minden szembejövőtől próbáltam útbaigazítást kérni, több-kevesebb sikerrel.
Egyszer csak feltűnt egy mosolygós fiatalember. És láss csodát: megértett. Sőt, segített is.
"Látod azt a kereszteződést? Ott a Nagymező utca. Ott lesz a bolt."
A kincs megtalálása
Szinte futva értem a Nagymező utcába.
Ott volt. Nyitva volt. És én úgy estem be a boltba, mintha az életem múlt volna rajta.
Az eladók talán még most is emlegetik azt a furcsa ifjút, aki úgy vetette magát az olajfestékek közé, mintha a Kánaánba érkezett volna.
Öt tubus festék tudtam venni. Ennyi fért bele a költségvetésbe.
Alapszíneket akartam:
egy kiváló krapplakk vörös (jó választás!),
egy szuper kadmium világos sárga (szintén kiváló!),
és egy kék… nos, ultramarin kéket vettem, mert az volt szép. (Később rájöttem, hogy talán a párizsi vagy porosz kék jobb lett volna a további színkeverésekhez – hát tanul az ember.)
Vettem még titánfehér festéket is – igaz, nem a nagy tubust, ami hamar kiderült, hogy hiba volt, mert fehérből annyi kell, mint az összes többiből együttvéve.
Valamint az ötödik tubuskám egy elefántcsontfekete lett. (Fekete festékekről sokat lehetne beszélni – de azt majd egy külön írásban elmondom 😊)
Akkor és most
Akkoriban nem volt internet, YouTube, Facebook.
Nem voltak "hogyan fessünk" videók. Nem voltak mesterkurzusok.
Csak a vágy volt bennem – és az a hit, hogy menni kell előre.
Ma már sokkal könnyebb információt szerezni, de azt gondolom: akkor is volt segítségem. Nem a véletlen műve volt, hogy eljutottam oda. Valaki rendszeresen gondoskodott rólam.
Meggyőződésem, hogy a Mindenható Isten és az Ő angyalai rendezték úgy a körülöttem zajló világot, hogy "szerencsésen" fejlődhessek. Nem hiszek a véletlenben. Istenben hiszek – és az Ő hatalmas gondviselésében.
És hogy ma mi van?
Feszes vásznak, illatos olajok, csillogó tubusok – és hála.
Mert minden ecsetvonás mögött ott van egy hosszú, kitartó, isteni vezetésű út.
Sokat fejlődtem anyagismeretben, festéstechnikában, művészi kifejezésben – és igen: olyan festő lettem, aki szívesen dolgozik megrendelésre is. No persze, nem minden ötletből lesz kép – de elég széles a palettám, szóval, amikor van egy olyan képötleted, amit szívesen látnál a faladon, vagy valamelyik szerettedet lepnéd meg vele, bátran keress meg.
Itt egy oldal, ahol részletesen leírom, hogyan zajlik egy megrendelés:
Köszönöm, hogy végigolvastad az írásom. Legyen szép napod!
2025. 04. 25.