Festmény vagy fotó? – avagy miért nem illatozik a digitális vászon
Kelt Mosonmagyaróváron, ahol még a frissen feszített vászon is jobban illatozik, mint egy új laptop doboza. Manapság festményekkel gyakrabban találkozunk, mint valaha. Elég csak egy gyors kattintás, egy fürge görgetés – és máris ott virít előttünk a Mona Lisa, egy Monet, vagy éppen a saját festményem, kávésbögrés reggeli közben, valami okoseszköz kijelzőjén.
Pedig ha az ember jobban belegondol, a klasszikus képalkotás valójában ritkulóban van.
Egyre több művész keresi az "új kifejezési formákat": videót, fotót, installációt, performanszt – újabb és még újabb sziporkákat adva a művészettörténetnek.
Maradi volnék?
Én viszont makacs vagyok, mint egy jól beállt firenzei katedrális kövei.
Számomra a klasszikus képalkotás fontos.
A képfestés. Az olajfestészet. A régi mesterek útja.
Nem a festészet felszámolása a célom, hanem épp ellenkezőleg: a nagy hagyomány továbbéltetése.
Az ecset és a festőkés nyelvén – nem az USB-kábelén át – kívánom megragadni a pillanatot.
A digitális világnak köszönhetően sok helyen találkozhattok a munkáimmal – elég néhány kattintás.
Csakhogy... nem velem találkoztok.
Nem is a festménnyel.
Csupán annak egy fényképével.
És itt kezdődnek a félreértések.
"Olyan, mint egy fotó!"
Az egyik leggyakoribb megjegyzés, amit a képeim alatt olvasok:
"Olyan, mint egy fotó!"
Eleinte – be kell valljam – ez egy kicsit bántott.
Nem azért, mert nem tudnám, hogy dicséretnek szánják.
Hanem mert a festményeim nem fotószerűen megfestett képek.
Nem hiperrealizmus, nem fénymásolás, nem pixelvadászat.
Az ecsetnek lelke van, és az ecsetvonásban ott van az ember is.
De aztán megértettem:
Az emberek nem az eredeti alkotással találkoznak.
Hanem csak annak egy digitális másolatával, amit valamilyen monitoron, tableten vagy okostelefonon néznek meg – többnyire kávé és az esti hírek között.
Így persze nem is a festményt látják igazán.
Csak azt érzékelik, hogy "valóságszerű" – és a mai világban ez egyenlő a fotóval.
Három dolog, amit a képernyő nem tud
A digitális tér három olyan fontos dolgot nem tud közvetíteni, amitől egy festmény igazán festmény:
1. A méret.
Hiába írom oda, hogy 50×70 cm – egy mobilon nézve ez ugyanakkora, mint egy bögre fotója.
2. A szín.
Hiába állítom be a saját monitoromon színhelyesen a képeket – a másik oldalon az eszközök kalibrálatlanok: kékebbek, sárgábbak, túltelítettek vagy fakók lehetnek.
3. A faktúra.
A felület. Ahol az ecset húzása ott marad a vásznon, ahol a vastag festékréteg domborodik, ahol a fény megakad a kidolgozott textúrán.
Ezek azok az apró csodák, amiket csak az eredeti alkotás tud megmutatni.
És amik miatt a festmény nem puszta látvány – hanem élmény.
A képözön és a titkos fegyver
A mai világ teljesen körbevesz minket képekkel. Sok igen kiváló fotográfia készül, vagy szintén nagyon magas színvonalon alkotnak a mesterséges intelligencia segítségével képeket létrehozók.
Sokan nem is gondolnak bele, hogy amit néznek, az fotó vagy mesterséges intelligencia alkotta kép – hiszen a látvány ma annyira természetes része az életünknek
Viszont nekem, mint olajfestészetet művelő alkotónak van egy titkos fegyverem!
Van eredeti olajfestményem. Nem csupán egy digitális kép, vagy annak vászonra nyomtatott manifesztációja.
Olajfestményeim sok munkaóra alatt készülnek – ennyi idő alatt a lelkem egy darabkáját is bele tudom festeni.
Ezért amikor valaki találkozik az eredeti alkotással, sokszor kibuggyan belőle a felismerés:
"Ez sokkal szebb eredetiben… 😊"
Eredetiben látni
Ezért biztatok mindenkit, aki egy kicsit is érdeklődik a festészet iránt:
Ne elégedj meg a weboldalak görgetésével!
Keress fel kiállításokat, nézz meg eredeti képeket, szánj rá időt, utazz el – mert az igazi találkozás csak a vászon előtt történhet meg.
A festészet illata nem a képernyőből árad.
És a festmény lelke nem fér bele egy megabájtba.
Hol találkozhatsz az én képeimmel?
Az én munkáimat Mosonmagyaróváron tudjátok megnézni, itt élek a családommal.
Igaz, szükséges előzetesen egy időpontban megállapodnunk – de ha ez megvan, semmi akadálya a képnézésnek!
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a kis elmélkedést!
És ha teheted, nézz meg minél több eredeti festményt – mert a művészet igazi csodája mindig ott kezdődik, ahol a vászon találkozik a néző lelkével.
Utolsó ecsetvonás Erdei fények- ragyogás (2025) olaj, vászon, 50*70 cm. Nem filter, nem effekt – csak olaj, vászon, meg a festő, aki épp a fényt próbálja elkapni, mielőtt elszalad.