Tehetség és munka – mit kezdünk azzal, amit kaptunk?

Ha már tudjuk, hogy érdemes a tubus hátoldalát is elolvasni, nézzünk meg egy konkrét példát.

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart."
– Lucius Annaeus Seneca

Jelet hagyni. Talán ez minden alkotó egyik legmélyebb vágya.

A szív és az ecset ugyanarról mesélnek – az életről, ami mindig újra kivirágzik.

Nem vagyok teológus, és semmilyen hivatalos egyházi végzettséggel sem rendelkezem.
Hivatásomat tekintve képzőművész vagyok — festőművész.
Mégis, évek óta mély meggyőződéssel vallom, hogy Isten maga az Élet, és minden igazi alkotás csak annyiban értékes, amennyiben az Ő életéből merít.
Ő nem egy mű, hanem maga a nagybetűs ALKOTÓ — minden létező...

Az igazi jóság nem parancsból, hanem szívből születik.

A természetben felfedezhető rend és szépség önmagában is az Alkotó jelenlétéről beszél.

Miért festek? Talán a legegyszerűbb válasz erre: azért, mert festő vagyok.
Ahogy az ember nem tud élni étel, víz és levegő nélkül, úgy én sem tudok élni festés nélkül. Számomra a festés életszükséglet.

Hosszú válasz egy egyszerűnek tűnő kérdésre. Avagy: egy festő gondolatai a boldogságról, hivatásról és Teremtőről